A Skorpió Vumen sorozat I. része - A JÓSLAT

Idézetgyűjtemény Halász Emese – A skorpió vumen 1. – A jóslat című könyvéből

Felhasználni kizárólag az író nevének feltüntetésével!

„És beugrik egy név. Egy arc. Egy test. Egy csodás test és egy csodás arc azokkal a vágytól égő szemekkel.”

„Az ember nem azért írja egy kis barna könyv üres lapjaira az életét, hogy aztán a nagyvilág elé tárja. Azok a szavak ott a papíron, titkok. (…) Mégis… muszáj, hogy a világ értse.”

„Válaszként csupán egy huncut félmosoly jelenik meg a szám egyik sarkában. Mi más? Hiszen egy hamisítatlan, száz százalékig Skorpió nő vagyok, annak is a legrosszabb fajtájából.”

„Egy Skorpió nővel soha nem játszhat az élet, mert Ő játszik az Élettel!”

„Nem, ő nem az a fajta, aki egy nő után rohan. Inkább megelőzi.”

„A nevetésünkkel egyfajta fegyverszünetet kötöttünk.”

„Nem érdekel a múltad. Cserébe nekem sincs múltam. Nincs családom, nincs kutyám, se macskám, még munkahelyem sincs. Csak jelenem van. Nálam ezek a szabályok.”

„Csak a jelen pillanat vagyok. Ha neked több kell, akkor nem én vagyok az a nő, akire vágysz.”

„Soha ne sajnálj semmi olyat, amiről nem te tehetsz.”

„Hol van az az otthon, ami után vágyom? Fogalmam sincs. De ez olyan mélyen érintett, hogy tudtam, egy megoldás van erre a bajra. Ezzel kinyitottam egy újabb üveg bort. Nem vágytam semmi másra, csak felejtésre.”

„Valahogyan a tollam, kezem nyúlványa lett, mely szívem kapuján át végre szabad utat engedhet minden panaszának.”

„Egyszerre akartam nagyon távol lenni tőle és úgy kb. mínusz húsz centire.”

„Ilyen mélyről jövő, elemi ösztönnel, ilyen áhítattal párosult állatias szenvedélyt még soha nem láttam és nem tapasztaltam.”

„Ha elzárom magam a falaim mögé, nem csak csalódás nem érhet, de talán maga az élet sem ér el.”

„Lehetnek segítők az úton, de nem élhetik soha az életemet.”

„Az a nő, aki most itt ül, számomra ismeretlen ismerős. Egy rég elfeledett nő volt, akit ma már csak álmaimban látok, amikor félelmeim fölém tornyosulnak. Egy nő, aki mélységesen szenved attól, hogy nem szeretik…”

„Elkövettem egy hibát: engedtem, hogy bántsanak, mert a szívemet újra odaadtam valaki másnak.”

„A mellkasomat vaspántokként szorították a csalódás és a düh démonai, míg az ágyékomat, pulzáló kétségbeesés tette éhessé.”

„Már túlgondoltam mindent, mégsem jutottam semmire. Azt hiszem, gyászolok.”

„Az utolsó agysejtem, amelyik még meg akarta fejteni ennek az embernek a gondolkodását, szembenézett szürkeállományom normálisabb sejtjeivel, majd egy kétségkívül kínkeserves mosoly után vett egy mély levegőt és egy konfettiszerű robbanással elhalálozott.”

„Minden egyes fájdalmas zihálás, minden szúrás a tüdőmben és minden nyilallás a lábamban egy-egy esemény volt, amit nem értettem.”

„A bordó lepel a vízbe hull. Olyan akár egy jelkép. Két szív sebéből kiömlő vérfolyam, egy el nem mondott történet a csatáról, melynek nincs győztese.”

„Nem voltam soha egy depis típus, de abban a pillanatban szívem szerint olyan mélyre süllyedtem volna, hogy a pokol már építette a vadiúj bugyrot nekem.”

„Végül a tűz mellett kötöttem ki, s csak bámultam, ahogyan még ő is kiölti rám lángnyelveit. Hirtelen rámszakadt az egész élet. Szánalmasnak éreztem magam.”

„A novemberi hideg bebújt a ruháim alá, feltépte a mellkasomat, könyörtelenül megmarkolta a szívemet és úgy szorította, hogy én magam is vágytam a halált.”

„Nem akarok itt lenni, nem akarok emlékezni és főleg nem akarom, hogy bármi is fájjon.”

„Nagyon jó társaság volt. Leült egy helyre, olvasott vagy pipázott és nem szólt hozzám egy árva szót sem.”

„- Te tudhatnád a legjobban, hogy csak az el nem mondott történetek élnek! Akinek befejezték a könyvét, az már halott.”

„Amíg nem felejtesz el, addig veled leszek.”

„Pedig a múlt is az emberhez tartozik, hiába, nem lehet letagadni, csak maximum a szőnyeg alá söpörni a fájdalmakat és kikerülgetni a veszélyeket, amik a szívedre pályáznak.”

„Amióta csak az eszemet tudom, arra használtam az írást, hogy kiadjam a fájdalmamat az üres lapoknak. Kitettem rájuk a betűket, mint apró fekete sebeket.”

„Megöleltem újra és arra gondoltam, milyen könnyű hozzászokni ahhoz, ha az embert szeretik.”

„Mintha az élet teljesen ki akarna csinálni, a sors pedig mindkét markába röhög rajtam.”

„Fontos, szem előtt tartanom, hogy hiába vett el tőlem az élet, adott is cserébe.”

„Már nem tudtam eljátszani azt, ami nem vagyok, pontosabban, nem akartam eljátszani.”

„…habár a test egy életben csak egyszer halhat meg, a lélek akár százszor is…”

„Az elsuhanó deres füvön csillogó felkelő nap sugarai, aranyszikrák millióit küldték felém. Olyannak tűnt ez a ragyogó szőnyeg, akár a főnixmadár újraizzó parazsa. Ideje a feltámadásnak – súgta a táj.”

„Soha, de soha többé nem engedi már el egymást ez a két kéz, mely összefonódott a Mindenség keresztjén. Soha többé nem téveszti el egymást ez a két szempár és nincs olyan tett vagy ok, ami szétválaszthatná azt, ami ebben a pillanatban eggyé olvadt.”

„Létezésünk célját tartottuk a kezünkben, nem egymás kezét. Önmagunkat láttuk a másik szemében. Ajkaink egyszerre nyíltak, némán rebegve a szavakat: Hol voltál eddig?!”

„Lassan, ahogy körbenéztem ráébredtem, hogy akik ezen a kerti partin részt vettek, kivétel nélkül adtak már nekem valamit. Figyelmet, segítséget vagy csak pár jó szót.”

„…mondj el mindent, könyörgöm, ígérj meg mindent, vigasztalj, találkozzunk holnap, keljünk egybe holnapután, kérlek. Jesszus, mi van velem??? Pont olyan vagyok, mint akiket eddig kinevettem.”

„Esküszöm olyan ez a levelezés, mint egy kibaszott násztánc két rétihéja között.”

„Ez nem fair, hogy ő ennyire higgadt, míg bennem a világ összes érzése épp bulit szervez.”

„Életemben először éreztem azt, hogy minden a helyén van. A bensőmben a biztonság nyugalmának finom lángjai gyújtottak fényt, szívemet a szerelem parazsa melengette és testemet a vágy szikrái perzselték.”

„A skorpiók természete csörgedezik az ereimben. Mindig el fogok érni mindent, amit csak akarok, ha tényleg akarom.”

„Régen úgy éreztem, hogy a házasság egyenlő a párkapcsolat meggyilkolásával. Az ember nem monogám típus, nem egy kibaszott pingvin, hogy egy életre válasszon társat.”

„A világ egyik legcsodálatosabb dolga, amikor egy örökké változó embert szeretünk, miközben mi is változunk és a világ is változik körülöttünk.”

„A szerelem egy olyan művészet, ami törékeny, akár a legfinomabb porcelán, súlyos, mint egy aranytömb és mégis boldogsága tollpiheként száll világról, világra.”

„Érdekes, hogy az embernek fogalma sincs mennyi szeretet van benne, míg el nem kezdi kimutatni.”

„A világ ezen a forró éjszakán egyetlen pillanatba fagyott. Egy jégvirágos buborékba, ahol szentjános bogarak köröztek körülöttünk, és az egész levegőt egyfajta ősi szerelem súlya töltötte be. Örökké itt akartam maradni.”

„Mintha az egész világ egyszerre lenne ellenem és mellettem. Az életem egy kibaszott hókupac, amire valaki rádobott egy hógolyót és a lavina, ami elindult miatta, most maga alá temetett.”

„Azt hiszem, mindaz, ami velem történt… talán… minden úgy volt jó, ahogy volt.”

„A szemembe nézett és azon a rendkívül komoly hangján mondta mindezt, amit olyan ritkán használt. Innen tudtam, hogy a szívéből szóltak szavai.”

„Szerintem, ha már úgy látjuk a múltat, mintha csak egy filmet néznénk, akkor azzal végeztünk.”