Beleolvasó 50 lépés a boldogság felé. Járd te is a boldogság útját.

Beleolvasó – 50 lépés a boldogság felé

Részletek az A Boldogság benned van – 50 lépés a boldogság felé című motivációs könyvből

6.lépés – IDŐ (a Jelen fontossága)

Régen volt egy lovam. Egy saját lovam. 14 éves voltam, még nem voltak mindennapi gondok, még gyerek voltam. Naiv, ábrándozó, lelkes fiatal lány. Aki ült a lován. És repült!

Felültem a lóra. Egy kis belemelegítés és irány a horizont. A mezők, melyeknek nincs vége és nincs kezdete. Alattam egy hatalmas és erős állat. Együtt mozgunk. Érzi, tudja, merre kell mennie. Én irányítom őt! Vágtatunk. Felettünk egy gólya repül el. Alattunk a fűszálak, segítik, lovam lépteit. Csak suhanunk! Mintha repülnénk. Hangtalanul. Majd becsukom a szemem. Kitárom a karom. Szállok! Szabad vagyok! Egyedül a paták dobbanása a kemény, napszítta földön, hallatszik valahonnan messziről, összefonódott lelkünk sóhajából. Fák mellett suhanunk el. Az alföld végtelenje úgy vonz, mintha csak dolga lenne velünk. S van is. A szárnyalás, az élmény, a kaland, a mi dolgunk! Meg kell élnünk minden pillanatot, minden patadobbanást, minden lélegzetvételt! Nincsen semmi más. Csak én, aki egy vagyok a lóval, a mezővel, annak minden kis sárga virágával. Egy vagyok a lemenő nappal, egy a fűszálakkal. Egy a mindenséggel. EZ a jelen. Akkor és ott. Megélni a pillanatot!

13. lépés – EGY

Mindenkinek megvan a sorsa. A kirendelt útja, amin életének vonata végigszáguld. Megvannak az állomások is, az utazók is.

Két nagyon fontos dolgot nem szabad az utazás alatt elfelejteni:

1. Ez a te vonatod. Csak a Tied. Nem lesz más kísérőd, csupán időszakos útitársak.

2. Bár lehet, hogy nem Te irányítod a vonatot, nem tudod merre halad, meddig tart az út, de azt eldöntheted, ki szálljon fel a vonatra, meddig maradjon, és hogy miként marad majd meg emlékezetedben.

Minden találkozás jelentős, ami életünk során történik. Sokszor élnek a vonat jelzővel, amikor életutunkat jellemzik. Talán, mert valóban ez a legjobb hasonlat. Minden egyes személy egy utazó egy megállóból, ahol érdekes történetekkel gazdagodhatunk, de el is veszíthetjük poggyászainkat. A kérdés csak az, hogy milyen befejezés van a fejünkben, mikor újra felszállunk a vonatra, vagy amikor leszáll útitársunk.

Gondoljunk csak az exekre. Amikor ócsároljuk őket, szidjuk, átkozzuk a pillanatot, amikor megismertük. Soha, senkit még nem dicsértem meg, még csak nem is értettem egyet, amikor a volt barátját, barátnőjét tiszteletlen hangnemben említette. Rossz példa vagy tanulságos történet lehet, de olcsó szajha, szemét szerencsétlen soha. Már csak ember mivoltát is tisztelni kellene, arról nem beszélve, hogy valamikor ebbe az olcsó szajhába vagy szemét rohadékba olyan szerelmesek voltunk, mint a nagyágyú. Magunkat sértjük meg, ha mást sértünk. A lényeg, hogy mindenhonnan, akár otthonról, akár személyektől jó érzésekkel, tanulsággal, vagy jó emlékkel távozzunk. A vonat megy tovább s mi ahelyett, hogy több és jobb emlékünk lenne, elhagyjuk poggyászunkat, dühöngünk miatta és még hoztunk is magunkkal egy jó nagy kőtömböt mintegy szuvenírként.

Megéri? Tudom, könnyű mondani, de igazából csak el kell hinnünk, meg kell értenünk azt, hogy bárkivel is találkozunk, bárhol is találkozunk, hatással vagyunk egymásra és tanítókként kell kezelnünk őket.

Legjobb barátom korai halála nagyon megviselt. Több mint 8 év telt el azóta s nemrég sikerült csak megértenem, hogy szerencsés vagyok, hogy ismerhettem és, hogy a mi közös utunk eddig tartott, csak idáig utazott ezen a vonaton, de ez a kevés idő olyan mély nyomot hagyott bennem, ami – biztosra veszem – egész életemet elkíséri. Egy ilyen kapcsolatra, utazótársra szívesen emlékszik vissza az ember.

Az életvonat – melyen te vagy az egyetlen állandó utas – pedig érdekes helyeken halad keresztül. Soha nem tudni hová megy, meddig tart az út, ki fog felszállni vagy épp továbbállni. Hogy az utazás lehetőleg végig békés legyen, úgy érdemes minden utazótól jó szívvel elválni. Legyen az családtag, barát vagy szerelem. Amikor visszautaztam előző életeim egyikébe s az utazás utolsó momentumaként találkozhattam szellemi vezetőmmel, a belső Én-el. Akkorát kacagtam legbelül, hogy szellemi vezetőm még szellemibb hegyei is beleremegtek! Ugyanis egy humoros kis pasasról van szó, akit magamban szintén a könyv logójához hasonló BBV (A Boldogság Benned Van) jelzővel illettem: Bölcs, Békés és Víg kedélyű. Talán nem véletlen, hogy ilyen nevet választottam a könyvemnek… Ez is emlékezetes találkozás volt.

Bárhol, bármikor érhetnek meglepetések és meglepő útitársak! Jöhetnek tanítók, mesterek, csábítók és csalárdok, gonoszak és angyalok is. A jó az, ha mindegyiktől tanulsz valamit ezzel többé, jobbá téve önmagad. De egyet, soha ne feledj: Te egyedül maradsz a vonaton, mikor az útitársak leszállnak. Abban az időszakban tudatosul benned majd az, hogy ki is vagy valójában.

A lépésekhez gyakorlatok is tartoznak, amelyek teljesen a saját személyedre szabhatóak.

Ha tetszettek a részletek, akkor lesd meg a véleményeket is a könyv oldalán.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email