Halász Emese interjú

Éteri riport – interjú Halász Emesével

A nap írója kérdések és válaszok

Az interjú születéséről: nemrég én voltam a nap írója egy közösségi oldalon, akitől kérdezhetnek az olvasók.

Szeretném megköszönni a lehetőséget!

Ne is húzzuk az időt és a szem izmait, vágjunk bele egy kis magánszférás bevezetővel.

Halász Emesének lettem elkeresztelve 33 évvel ezelőtt egy nyírbátori kis szülőotthonban, aminek a helyén ma már csak pár bokor és egy szép kis tér áll.

A 3-as a szerencseszámom, mások szerint olykor kíméletlenül őszinte vagyok és életem célja, hogy a boldogságot hirdessem. Készülök az esküvőmre és ebben az évben még két könyvet szándékozom kiadni.

A Boldogság Benned Van (BBV) mottómra építek egy világot. Az első könyvem is ezzel a címmel jelent meg és az 50 lépés a boldogság felé– alcímet kapta. Még két könyv tartozik a BBV három könyvébe, melyek idén jelennek meg. Az írói facebook oldalamon többet is megtudhattok a jövőbeni tervekről.

Az első könyv mindig csodás élmény és rengeteg munka. Azt hittem, hogy megírni nehéz egy könyvet, de tévedtem. Eladni nehezebb. De a sok munka – mint mindig – meghozza gyümölcsét.

Jöhetnek a kérdések, amiket a facebook csoport tagjaitól kaptam, ahol én lehettem a Nap írója.

Kiknek ajánlanád a megjelent regényedet?

Nos, ez nem regény, sokkal inkább nevezném talán, egyfajta motivációs könyvnek. Mielőtt kiadóhoz vittem volna a könyvet, odaadtam minden korosztályból pár (számomra) idegen tesztolvasónak. 53 éves hölgy adta fel a depresszióját a könyv hatására, 14 éves gyermek vitte iskolába a gyakorlatokat és sokan kérdezték, hogy miért nem tartok előadásokat már óvodától. Azt hiszem, ez alapján mindenkinek ajánlom, aki IGAZÁN BOLDOG AKAR lenni.

 

Ígéretes a könyved címe, de valljuk be: elég sok könyv ígér nekünk boldogságot. Miben más a Tied, mint a többieké, miben nyújt mást, újat?

Minden könyv más. Az 50 lépés a boldogság felé egy olyan könyv, amit egy élet épített fel és nem csak a pszichológiára, vagy éppen egy jól előadott serkentő kis célmondatra tettem fel ezt az írást, hanem egy életre. A saját utamra. Egy mélypont és az odavezető szörnyű út kellett ahhoz, hogy tapasztalatokat írjak le a felálláshoz a padlóról, méghozzá úgy, hogy azt mások a saját útjukká tudják tenni. Személy szerint hasonló próbálkozásokról már hallottam. De egy könyvről, amely a saját utadon vezet klisék, előadások (tehát plusz emberek) nélkül, olyat még nem. Elnézést, ha tévedek, minden esetre azt gondolom, hogy egy olyan könyvet sikerült létrehoznom, ami mindenkinél egyénileg vezet a boldogsághoz és nem általánosít. Ettől különleges ez a könyv.

 

Nem érzed úgy, hogy a piac teljesen telített a hasonló típusú könyvekkel? Van létjogosultsága a művednek?

Hasonló típusú könyvből sok van ez így igaz. Ahogyan krimiből is van több ezer féle és ahogyan a többmilliárd ember között sincs két egyforma, csak hasonló. Hogyan lehetne egy újszülöttnek azt mondani, hogy Neked itt nincs létjogosultságod? Az én könyvem egyelőre még így is teljesen egyedi, mert elsőként én teremtettem meg azt a közeget az 50 lépés a boldogság felé című könyvben, ahol a saját maga útját járhatja az Olvasó, nem pedig bölcselethegyeken kell átkelnie útjelzők nélkül. Ahogyan az igényeink egyéniek, úgy a könyvek is. Van, akinek a hasonlóra és van, akinek éppen erre van szüksége.

Be kell, valljam, nagyon aggódtam a kérdésben foglaltak miatt, amikor a kiadókat kerestem fel, de miután az előzetes felméréseik szerint a könyv nagyon is menne, belevágtam. Most már látom, hogy igazuk volt. Az emberek már nem a sablonokra és a pszichiátriai klisékre vágynak, hanem őszinteségre és ez a könyv nem más, mint valós tapasztalatok leírása.

 

Más témában is írsz? Mik a jövőbeni céljaid?

A következő két könyvem spirituális témájú lesz, az elsőhöz hasonlóan gyakorlati útmutatókkal.

Verseket is írtam, melyekből egy kisebb kötetet szeretnék jövőre megjelentetni, mintegy emlékül annak a barátomnak, szinte testvéremnek, akinek halála az utolsó verset hozta magával, amit megírtam 8 évvel ezelőtt.

Rengeteg könyv ötletem és vázlatom van még, főleg regények formájában, ezek az 5 éves céljaim főszereplői.

 

A boldogság benned van – ezt már tudjuk, de olyan nehéz néha előbányászni. Te megmondod a tutit?

Nem csak nehéz a boldogságot előbányászni, hanem olykor lehetetlen is, mert még nem jött el az ideje. Van az a mondás: Ha fáj, de nem változtatsz, akkor még nem fáj eléggé.

Az emberek sok mindent értenek boldogság alatt, de fontos tisztázni: boldogság csak egyféle van. Az, amit az ember legbelül érez, megtart és bármikor, könnyedén elő tudja „bányászni”, mert az emberhez alapvetően hozzátartozik a belső boldogsága, ami nem függ semmitől és senki mástól sem. Csak ezt sokan már elfelejtették és csak a felszínt kapirgálják.

Ezt a belső boldogságot tanítom én. És ezt a boldogságot már sokan elérték a könyv által. De miért finomkodunk, kérdezzük azt, hogy változtattam-e meg életeket? Igen! Nem csak pár hétre vagy napra, hanem egy életre szólóan.

Úgy vélem nem az előbányászással van a gondunk, hanem egyáltalán a valódi, igazi, tartós boldogság megtalálásával! Nagyon nehéz! De ha egyszer az ember rátalál, akkor az örökre szól és messziről sem hasonlít semmiféle tudatos vagy pszicho előadáshoz vagy könyvhöz, amiről kijön az ember és úgy érzi jó helyen járt, de két hét múlva utószelét sem érzi.

Ez a könyv a tapasztalataim és az Olvasói beszámolók alapján igen… megmondja a tutit.

 

Nekem tetszik ez a könyv. Mindenképp elolvasom. Merre tovább? Mi a következő lépés?

Találó interjú-kérdés, mert a könyvben is lépések vannak. Nos, merre tovább? Csakis felfelé. A következő könyvek már csak az utolsó simítást várják, aztán egy kis visszavonulás jön majd, hogy a regényemet kidolgozzam. De az írás az életem, így a következő lépés mindig az lesz. Határ pedig a csillagos ég!

 

Szerinted melyik a legjobb része az írásnak?

Sok jó része van. Az ihlet az első része, amit imádok. Ahogyan érkezik a gondolat, én pedig megragadom és egy szempillantás alatt egy jó kis írás kerekedik belőle a fejemben. Az írásnak az a része a kedvencem, amikor még nem is ír az ember. Az ötlet, a világ, amelyben élek és ahonnan merítem a gondolatokat. Aztán leülök a híd közepén egy papírfecnivel és egy agyonrágott ceruzával, hogy ott és akkor, azonnal leírhassam, ami eszembe jutott, mert tudom, hogy a következő esély már nem lesz olyan, mint az a pillanat. Az ihlet pillanata. Külön köszönöm ezt a kérdést! Nem volt még olyan interjú, ahol ezt megkaptam volna, ezért nem gondolkodtam eddig ezen. Jó volt megtalálni ezt a választ önmagamban!

 

Vannak jegyzeteid? Jegyzetelsz írás előtt? Tudatos vagy zsigeri író vagy?

Szinte soha nem jegyzetelek. Régen próbáltam, de rájöttem, ha azonnal nem írom le az egészet, ami a fejemben van, akkor már nem lesz ugyanaz a jegyzetekből. Persze ez más egy regény esetében (ahhoz vannak jegyzeteim) és más egy tapasztalati írónál, aki a környezetéről, önmagáról, a világról ír, ahogyan látja és azt, amit tanul belőle. De sokkal inkább tartom magam zsigeri, ösztönös írónak, igen.

 

Hogy kezeled, vagy szerinted hogyan kell kezelni a kritikát?

Az építő jellegű kritikát meghallgatom, de mindig is a saját fejem után mentem, így aztán van, hogy nem fogadom meg. A durva kritikákat olykor bóknak veszem, máskor pedig kihívásnak, de minden esetben hamar elengedem.

Nem tartom jó ötletnek a kritikákat magunkra venni, hiszen sok esetben nem nekünk szól. A kritika annak az embernek a tulajdona, aki megírta. Belőle jött, az ő gondolatai, adott időben, adott lelkiállapotának függvényében írja. Tiszteletben kell tartani, de nem biztos, hogy minden esetben foglalkozni kell vele.

 

Milyen kategóriába sorolható a könyv? Dokumentum?

Nem mondhatnám dokumentumnak. Sok kiadónak fejtörést okozott a besorolás, mert hasonló összetételű könyv még nincs. Egy része dokumentum igen, más része pedig egyfajta önmotivációs könyv. Ha lehetne, akkor a motivációs dokumentum kategóriába tenném, bár még ez sem lenne pontos.

 

Mi a referencia a hitelességre?

Én magam, elsőként. Aki a könyvbemutatón ott volt, az láthatta és hallhatta a történetem, amiből ez a könyv született (ha valaki esetleg lemaradt: Könyvbemutató). Én már végigmentem a poklon és az onnan való feljutásom útjának gyakorlati átadása ez a könyv, ami önmagában egy jó kis olvasmány, de az olvasó akaratával és bátorságával képes megváltoztatni életeket! Sokan csak azt nem tudják, hogy merre van a boldogság. Ez a könyv utat mutat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok az olvasók, akik a depresszióból, a legmélyebb pontjukról jöttek fel és ma mindent megkapnak az élettől, ami jó, mert lélekben egészségesek és boldogok a könyv hatására és saját tenni vágyásuk okán.

Még nem jutott eszembe összegyűjteni őket vagy a beszámolójukat, de ezzel jó ötletet kaptam, köszönöm! 

Nem hittem volna, hogy ilyen sok és nagyszerű kérdést kapok az interjú során, szeretném megköszönni mindenkinek! Legyen csodás napotok és boldog életetek! 

Ha kíváncsi vagy többre is, akkor csatlakozz a Facebookon az írói oldalamhoz:

Halász Emese író/writer.

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email