Egy könyv élete – 1. rész

Üdv!
Arra gondoltam, hogy bevezetlek benneteket egy író mindennapjaiba. Egy könyv születésébe és kiadásába. Hogyan is működik ez magánkiadóként? Már nem kezdő íróként, sok könyv után, gondoltam érdemes lenne leírni a tapasztalataimat az Olvasóknak, és hasznos a kezdő íróknak. Ebben a most induló minisorozatban erről fogok írni.

A KEZDET

Először is, kell egy ötlet. Itt kezdődik minden. Ha ez megvan, akkor kell tudni írni is. Én már gyerekkorom óta írok, de csak olyan 5-6 éve mertem azt mondani, hogy készen állok egy könyv kiadására. Egy könyvet megírni nem úgy működik, hogy csak leülünk, és ami kijön belőlünk, azt papírra vetjük. Nem árt hozzá egy kicsit tanulni is a jobbaktól, híresebb, nagyobb íróktól. Nem árt sokat olvasni. Kezdetben én egy évben körülbelül 100-300 könyvet olvastam el. Rengeteget tanultam. Például arról, hogy milyen is egy jó könyv: XY azt javasolja, hogy minden oldalon legyen valami meglepő. A párbeszéd viszi a könyvet, nem a leírás, tehát úgy kell megírni egy történést, ahogyan azt két ember beszélgeti, stb. Vagy arról, hogy hogyan NE írjak. 😀 

Teljesen másképp kell gondolkodni egy könyv megírása közben, mint ahogyan azt a mindennapokban tesszük. Más. Az ember nem mond olyasmit, hogy hm, olyan csodálatos ez a reggel, ahogyan a harmatcseppek megpihennek a fű őszbe hajló zöldjén. Szóval más gondolkodást, fogalmazást igényel a könyv és főleg rengeteg kreativitást. Fordulatok, mélység, érzelmek, színek, illatok, ízek leírása… Nem olyan könnyű ám. Ami azonban a legeslegnehezebb egy könyv megírásánál az az a tény, hogy nem magamnak írok. Aki úgy gondolja, hogy csak úgy leül és kiírja magából, ami benne van, az írni fog egy naplót, terápiás jelleggel, ami talán még segít is rajta, de nem Olvasóknak való. És ó, jaj milyen sok ilyen könyv van! Egy író nem felejtheti el, hogy az Olvasóinak ír! A célközönséget pedig célszerű pontosan belőni. Kiknek szánom ezt a sztorit? – kérdezi az író, mielőtt leül írni. Pl.: én A JÓSLAT-ot a 20-50 korú nőknek szántam. Az, hogy emellett akad bőven férfi olvasó is, idősebb hölgyek, fiatalabbak, csak plusz, de alapvetően a könyv megírásához arra volt szükség, hogy tudjam, főként nők fogják olvasni.

Ha ez mind megvan, akkor az író lecsücsül a gép elé és elkezd írni. Az első pár oldal a legnehezebb talán, mert meg kell fogni az Olvasót.

Ha úgy érzem, hogy sikerült, akkor jön a többi… A kreativitás. Párbeszédek, izgalom és rengeteg, de rengeteg kutatómunka. Az internet csak úgy füstöl! Hogy hiteles és beleélhető legyen egy könyv, érdemes ugyanis meglévő helyszínekkel dolgozni. Csak én vagyok úgy, hogy ha egy könyvben egy város nevét olvasom, akkor azonnal a Google térképhez rohanok? 😀

A történelmet se nagyon illik megmásítani, szóval nem árt, ha az író tudatában van minden olyan érintett témakörnek, amit a könyvében használni szeretne. Az 50 lépés a boldogság felé című könyvem például az után született, hogy önsegítő könyvek tucatját rágtam át, aztán jött a filozófia, a pszichoanalízisek, az energiáink használatával kapcsolatos könyvek, a wiccán át, egészen a kvantumelméletekig… S miután kidobtam mindet, mert igazi gyógyírt egy sem adott, magam láttam neki önmagam összeszedésének. Ebből született az 50 lépés, de tagadhatatlan, hogy a sok járatlan út, az a sok tudás, amit előtte összeszedtem, kellett hozzá.

Szóval a tudás, az ismeretek mind kellenek. Ez a kutatómunka. Aztán az ember már csak ír, ír és ír… 

A következő részben elmesélem, mi történik egy könyv megírása után. Izgalmas lesz, ígérem, mert az igazi munka akkor kezdődik csak igazán!

KÖVESS A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: email
0
    0
    Kosár
    Üres a kosaradVissza a Shopba